Szombat délután szálláskereséssel indítottuk a túrát. Elveinket feladva, 3500 forintért találtunk a város Gyenesdiás felőli részén egy nem minden igényt kielégítő helyet, ahol egy nagyon kedves, de annál rugalmatlanabb néni volt a szállásadónk. Egy emeleti szoba, 4 ember, nagy meleg.

3 óra előtt indult a tekerés, a megszokott lendülettel, a mintegy 1,5 kilométerre lévő alsógyenesi strandon lévő Karám büféig, ahol elfogyasztottuk idei első két finom hosszúlépésünket (2 db) 140 forintos egységáron. Kiegészítésként ettünk egy közepes sertéspörköltet nokedlival. Jó szájízzel távoztunk. A helyet mindenképpen javasoljuk minden szomjazó kollégánknak, aki - hozzánk hasonlóan - képes 36 fokban akár másfél kilométert is letekerni.

Következő megállónkig újabb gigantikus távot bringáztunk (kb. 1 km). Ez nem volt más, mint a 14,6 millió forintból megvalósított gyenesdiási piactéren lévő Kürtöskalács és Pálinkaház. Ide a korábbi rossz tapasztalatunk vezetett. Tavaly a Balaton kerülő túránk talán legkifogásolhatóbb fröccsét fogyasztottuk, igen drágán. A bor hibátlan volt, viszont szóda helyett meleg ásványvizet kaptunk. Kíváncsian vártuk,hogy mi változott egy év alatt. Immár szódát sikerült beszerezniük, de a hűtés továbbra is megoldatlan, amin a jégkocka sem segített (1 db). A 250 forintos ár jócskán meghaladta elképzeléseinket. Ezt az egységet semmiképp nem ajánljuk.

Innen egy hosszabb távot (5 km) abszolválva a balatongyöröki Golf büfében fogyasztottuk el 200 forintért az igen ízletes fröccseinket(1 db). Ide visszatérő vendégként tértünk be, s korábbi jó tapasztalatunk mit sem változott. Vendégbarát hely, remek hosszúlépéssel. Mindenkinek jó szívvel ajánljuk.

Ilyen előzmények juttattak arra az elhatározásra, hogy nekivágjunk a meredeknek tűnő erdei úton Büdöskútnak. Már a megfelelő út megtalálása is problémát okozott, a továbbiakról nem is beszélve. Kedves epizódként elbeszélgettünk egy jól karbantartott 75 éves franciaországi magyarral, aki svájci pólót viselt. Az etap komoly erőpróbát jelentett, s meg is rostálta csapatunkat. Némi gyaloglással tarkított utunk a 409 méter magasan lévő Büdöskútnál jutott nyugvópontra, hiszen innen már lefelé haladtunk tovább. Alaposan megszomjazva érkeztünk a kb. 170 lelkes Vállusra, ahol szomorúan tapasztaltuk,hogy nincs kocsma. (Ráadásul a helyi ivókútnál nem várt veszteség érte Zoltánt, aki elveszítette igen nagyméretű engribörcös pólóját. Dráma a javából.) A jó hír viszont az volt, hogy a 2 kilométerre lévő Várvölgyön falunapot tartottak. A 21 kilométeres út végén megváltásként éltük meg eme rendezvényt, mely az 5. Várvölgyi Laskafesztivál névre hallgatott, s rögtön lelkes fogyasztásba kezdtünk. A 80 forintos hosszúlépést egy helyi termelő, Huszti Árpád, Kossuth út 99. alatti őstermelő-borász "bio"borából, jéghideg szódával, kellemes társalgással a forgatag kellős közepén tettük magunkévá. Két órás ittlétünk csúcspontja - a 6 hosszúlépés mellett - a méltán népszerű Korda-Balázs művészházaspár "élő" Show-ja volt. Gigantikus élmény, igazi művészek, remek bor, 34 fok árnyékban. A sötétedésre való tekintettel, fájó szívvel hagytuk el ezt a meglehetősen kellemes helyet, ami igazi feltöltődés volt e nehéz nap délutánján.